Nem tudom hogy kell beszélni

Hétvégén gondoltam más fajta conentet próbálok meg készíteni. Már megint hosszú ideje nem készítettem videót, így gondoltam lehet nem ártana ezen a téren is haladni egy picit.

Leültem a gépem elé, bekapcsoltam az OBS-t és gondoltam csinálok pár teszt felvétel, hogy megnézzem, milyen a hangzás. Sajnos rossz tapasztalataim vannak videó készítéssel. Sosem jó a világítás, se a hangzás. Kb csak akkor szembesülök az eredménnyel, ha kirakom valahova. És ez nem túl jó érzés.

Persze, hogy valamiért most sem volt jó a hangzás. Majd keresek valakit aki segít normálisan beállítani a felszerelésemet, ha addig nem oldanám meg magam. Viszont volt egy másik probléma is amiért nem tetszett, amit felvettem. Folyton belezavarodtam abba, amit mondani akartam.

Most gondolhatnánk, írd le, hogy mit szeretnél mondani. Vagy írj fel pár pontot amiket puskának használhatsz. És még megannyi számos csodáról tudok. És ahogy tudom alkalmazom is őket. De még sem sikerült olyat alkotnom, amit közel is elfogadhatónak tartottam.

Akkor mi lehet a gond? Mi az ami miatt nem tudtam egy látszólag egyszerű feladatott megoldani?

Nyelvi probléma?#

A videót angolul próbáltam meg fel venni. Ez nem a saját anyanyelvem, bár szeretném, ha egy idő múlva anyanyelvi szinten tudnék beszélni. Ezért is próbálok idegen nyelven tartalmat gyártani. Nem jutnak az eszembe a kifejezések? Nyelvtanilag helyesen mondom azt, amit szerettem volna?

Úr isten kell egy angol tanár. Vagy egy multi cég, ahol angolul tudok kommunikálni a kollégákkal. Vagy esetleg egy beszélgető csoport, akikhez társulhatok. Esetleg egy online közösség? Közös játék szerverek, ahol más kockákkal közösen tudok játszani és közben gyakorolni a nyelvet? Esetleg Discord?

De ezek ismét újabb tevékenységek, amire nincs időm. Most akarok tartalmat készíteni. És nincs is rá türelmem. Megint próbáljak meg megfelelni olyan embereknek akiknek megközelítőleg sincs hasonló tapasztalata, mint nekem?

Ami nem megy, nem kell erőltetni#

Amíg ezen tépelődtem, gondoltam eltávolodok a problémától. Éppen eleget tépelődtem a szerencsétlenkedésemen. Így elmentem inkább mosogatni. Gondoltam, ha meglepem páromat egy finom csillis babbal, én is jobb hangulatba kerülök.

Persze közben sem hagyott nyugodni a problémám. Gondoltam elgyakorolom mosogatás közben a nyitányt és a zárást. De kamera nélkül, közönség nélkül, vagyis tét nélkül sem ment. Még a legalapvetőbb mondatok közben is észre vettem, hogy szaggatottam beszélek. Nagyon nem megy az angol.

Mi lenne, ha nem angolul próbálnám meg elmondani? Úgy is első körben esetlegese helyi, magyar cégeknek tervezek workshopokat tartani. Az eredmény? Siralmas. Még a saját anyanyelvemen sem tudtam elmondani, amit akartam volna.

Az én pici egóm egyből pánikolt. Hogy fogsz így könyvet írni? Hogy fogsz így videó tartalmat gyártani? Tutoriálokat? Workshopokat tartani? Hagyd a fenébe! Gyorsan vállalj el valami munkát és felejtsd el ezt a marhaságot.

Egy jó ideje tisztában vagyok vele, hogy a belsőhang a fejemben, nem feltétlen akar jót nekem. És olyan meggyőző praktikái vannak, amiket nehéz megkerülni. Így nem hagytam annyiban a dolgot.

Mi lehet a gond?#

Miután kipánikoltam magam. Vagyis a belső hangom. Megfordítottam a kérdést. Mi lehet a gond? Miért akarja akadályozni a sikereimet már beszéd szinten is. Persze a legalapvetőbb probléma, hogy nyilvánosan megosztani a gondolataimat számára teljesen ismeretnel és elfogadhatatlan veszély forrás.

Így az egyik mentális trükk amit alkalmaztam, hogy kérdezgettem, miért akadályoz engem. Egy idő után persze elvesztettem a türelmem és már már szemére hánytam, hogy miért próbál meg akadályozni. Persze elsőnek nem akart választ adni. De aztán szépen lassan adagolni kezdte a lehetséges okokat.

• Lehet nem az a baj, hogy nem tudsz beszélni. Hanem az, hogy elfelejtettél, hogyan kell.
• Óóó, tényleg? És ez miért van így?

Covid és a távmunka#

Talán az egész covid idején kezdődött. Mikor mindenki távmunkába kényszerült. Jött a javaslat. Ezen nagyon meglepődtem. Nem igazán tudok elképzelni a mai világban olyan sikeres vállalkozást, ami valamilyen formában nem remote kommunikálna.

• Hogyan szerünk ügyfeleket? Felhívjuk őket, emailt küldünk, twitteren, linkedin-en és még sorolhatnám az online digitális kommunikációs formákat.
• Hogyan szerzünk kollégákat? Ugyanúgy, mint ügyfeleket. A kollégák is ügyfelek. Csak a cég belső kommunikációjába.
• Hogyan hírdetjük magunkat? Ebben az esetben a szolgáltatásunkat. Persze, hogy online.

Akkor miért ekkor kezdődött a probléma? Mikor én önkéntes karanténba kerültem, egy meglehetősen nagy felelőséggel járó pozicióban voltam.

• Beszélnem kellett a fejlesztő kollégákkal.
• Beszélnem kellett a céges vezezetőkkel, akikkel ötleteltünk, hogyan kellene fejleszeni a termékünket.
• Beszéltem ügyfelekkel, akik nem feltétlen értették a termék működését.
• Beszélltem rendszer gazdákkal, akiknek alapból problémája volt saját cégük és szervezetük működésével. Nem csak a mi termékünkkel.
• Beszélgettem open-source projektek tagjaival, hogy hogyan lehetne javítani egyes funkciókat.
• Workshopokat tartottam a kollégáknak arról amiket találtunk, és arról hogyan lehet ezt mondjuk eladni ügyfeleknek.

Hogyan ment a kommunikáció? Online. Mi Slacket használtunk. Csak, hogy amit nem lehet látni Slacken, az az, hogy a másik mikor elfoglalt. A másik dolog, amit nem látunk, hogy a másik hogyan reagál a kommunikációnkra.

Forgatja e a szemét? Idiótának néz? Fél tőlünk? Azon gondolkodik, hogyan tud segíteni? Vagy ép azon, egyáltalán miért próbálok meg együtt dolgozni ezzel az egyénnel?

Digitális kommunikáció hátrányai - Ki figyel?#

Rengeteg hátrányt fellehetne sorolni digitális kommunikációval kapcsolatban. De én inkább megkérdeztem a belső énem. Neked mi a bajod ezzel? El is kezdett sorolni párat. De mielőtt folytatnám, nem, ez nem út mutatás a digitális kommunikáció ellen. Lehet neked más problémád van, amit máskép kell orvosolni.

Nézzük az első problémát, amit felhozott, mint lehetséges indok.

• Nem tudom ki látja a tartalmamat.
• Na várj csak. Nem több látogatót szeretnénk szerezni? Akkor miért lenne baj ez?
• A tartalmat láthatják azok, akiknek szüksége van ilyen információra. De mi van akkor, ha netalántán egy kollégánk látja? Mit fog hozzá szólni?
• Változatos az érdeklődési köröm.
• Oké. De az a kolléga lehet, hogy a projekt vezetője és lehet, hogy a főnököd. Miért ilyen tartalmakat gyártasz? Elveszted a megbízást. Miért nem inkább a munkáddal foglalkozol?
• Wowowowow. Mindenkinek joga van a szabad vélemény nyilvánításhoz. Szabadidőmben azzal kapcsolódok ki amivel akarok. Nem veszélyeztetném semmi módon az együtt működésünket. Vagyok már ennyire professziónális.
• Hiszed Te! Security-vel foglalkozol. Céges információ szivárogtatás social medián? Negatív reklám? Céges irány mutatások megsértése? Ha még nincs ilyen, akkor ezek után lesz. És megsérted.
• Rendben. Nem publikálok olyat, (remélem), amivel ártanák másoknak. De most nincs aktív megbízásom.
• Csodálkozol, hogy nincs? Fejvadászok, cégek nem is fognak komolyan venni, ha tartalmat gyártasz. Meg kell jól fogalmaznod, mit mondasz.
• Aha! Szóval ez a gond. Fordítanod kell. Folyamatosan megpróbálsz tartalmat, információt más és más érdeklődési nyelvre fordítani.
• És még nem is beszéltünk a biztonság technikáról. Ebben szeretnél tanácsot adni. Hogy leszel hiteles?

Nincs visszajelzés#

Ez egy nagyon jó gondolat volt. Digitális kommunikációban nincs visszajelzés. Vagyis inkább nem abban a formában, ami hasznos lenne számunkra.

Nagyon szeretem a Revolver című filmből azt a jelenetet, mikor a főhős kisétál a klinikáról és monológba kezd, mielőtt elcsapja egy auto. A 30 perc környékén van, ha szeretnéd megnézni.

“A szenvedélyünk közös. Mind elismerés függők vagyunk.”

Úgy fejlődtünk ki, hogy egy közösség tagjai legyünk. Hasznos tagjai. Szó szerint a túlélésünk múlik rajta. Az, hogy hogyan lehetünk a közösség tagja a tetteinken és az azokra kapot válasz reakciókból tudjuk. Ezt próbálják meg imitálni az egyes statisztikák a különböző oldalakon. De ez nem valós idejű visszajelzés. Lehet sosem kapunk rá visszajelzést. Vagy amit kapunk, nem a mi közösségünktől jön.

Videó készítés közben, hogyan kaphatok instant visszajelzést? Nézem a monitort. Megy e a felvétel? Jó a hang? Gesztikulálok e? Érthető e amit mondok? Fogjuk rá jól nézek e ki? Ha bármelyikben problémát találok, akkor megpróbálom korrigálni. Hogyan? Ahogyan a természet megtanított. Utánzom a másikat.

Magam viselkedését utánozni? Értelmetlennek hangzik nem igaz? Na de mitörténik, ha nem tudjuk imitálni a másik fél reakcióját? Várunk, hogy amit tettünk megfelelő e. Ez még egy pont, ami miatt akadozik a beszédem.

De várj. Ez csak videó készítés. Kapcsold ki a monitort. Vagy fordítsd el és nem fogod látni magad. Ez nem magyarázza az előbeszédben, vagy a magaban beszégetés közben is előforduló problémát. Ennek mi az oka?

Az idő! És a gyakorlás. Kit nézel egy videó konferencia közben? Saját magadat. Persze ki is lehet kapcsolni a kamerát. De akkor nincs visszajelzés.

Az átadott információ nagyobb része nem a kimondott szavakban van, hanem a test beszédünkben. Ezen a prezentációk sem segítenek. Nem a számok a fontosak, hanem az, hogy ki és hogyan adja át.

Protocol#

Hogyan adjunk át információt? Ez a kérdés mióta két ember megpróbált beszélni folyamatos probléma. De azért kialakult pár szabály. Ezeket protokoloknak nevezzük. Bárcsak jobban figyeltem volna nyelvtan órákon.

Tudtad, hogy nem csak beszédben, de minden kommunikációs csatornán más és más protokolok lehetnek jelen? Én már csak tudom. Mivel felsorolni sem tudom, hányfajta kommunikációs csatornával kellett már megismerkednem és védenem.

De egyelőre maradjunk a beszédnél. A csatorna a levegő. A közvetített információ a szavak. De ha üzlet emberekkel, fejlesztőkkel, ügyfelekkel, közemberekkel kell beszélnünk más és más hogyan fogalmazunk. Más protokolt alkalmazunk.

Mi a protokol digitális kommunikáció során? HTTP? Csak viccelek. Mondjuk. Minden platformnak más és más a kommuikációs szabálya. És ezek úgy mond íratlanok. Mivel más sem jött rá, hogyan lehetne rajtuk kommunikálni. Ennyire friss ez a technológia, hogy még az agyunk nem képes ezt kezelni.

Vannak tippek persze. Úgy nevezett guruk jól keresnek egyes tippekkel. De a siker nem garantált, mivel még nem alakult ki erre tényleges szabály rendszer. És folyamatosan változik az, hogy hogyan lehet egy gondolatot át adni.

Nézzük a “Youtube” “protokolt”. Hogyan kezdődik a kommunikáció? Egy bemutatkozó képpel. Ez az első “csali”. Órákat tölthetünk azzal, hogy ezt szimpatikussá tegyük. Aztán a cím választás. Ez jó, ha valami plusz információt tartalmaz. Aztán jönnek a taggek, amik segítik az “algoritmust”. Ha ezekkel megvagyunk jöhet a videó.

A videó felosztása körülbelül így néz ki: Csali, felkeltő, felkeltő, felkeltő…, cselekvés felhívás. De tényleg ez a “protokol”? És én megfelelően követem? A válasz nem. Mert ahogy ez a gondolat beférkőzik a fejembe máris azon gondolkodom, hogy bekellene dobni egy csalit vagy valami figyelem felkeltőt. Mi is lehetne az? És már kutatok is az emlékraktárban. Ez eltart egy ideig, mivel hatalmas a hely. És még nem is beszéltünk a közös tudás bázisunkról, ami az internet.

Szóval ami megakasztja a gondolat menetet az az, hogy tudom e a protokolt. És ha sejtem, követem e?

Követem e a scriptet?#

Ez túl sok dolog amire figyelni kell. Nem is csodálom, hogy nem megy úgy ahogy szeretném. Ezért jó ötlet, ha puskázom egy picit és leírom azt, amit szeretnék mondani. De ez még sem működik.

Wow :O! Na mesélj tudat alatti. Miért nem működik?

1. Beszélni szeretnék egy témáról. Ezt megpróbálom elvadászni egy meglehetősen nagy tudás bázisból. A fejedből.
2. Persze nem mindenre emlékszem egyből. Ezért lenézek a puskára. Ez add egy kis késleltetést.
3. Belegondolok, hogy emiatt a szünet miatt elszúrtam a protokolt.
4. Ezért próbálom átfogalmazni a mondani valómat, hogy megfeleljem a protokolnak.
5. A mondandómat át kell fordítani egy megfelelő közönségnek.
6. A kimenetet ellenőrizni kell, hogy szakmailag releváns.
7. Nem e osztok meg túl sokat vagy túl keveset.
8. Visszajelzés kell, de most azonnal.
9. A monitorról jön visszajelzés. Nem megy a felvétel, nincs hang, torzít a hang, már megint hogy tartom magam.
10. Alkalmazkodok a visszajelzésekhez.
11. Bakker… követem a scriptet?

MentalInCyber#

Nem szeretném nagyon tovább húzni ezt a gondolat menetet. Így térjünk át arra, hogy miért gondoltam, hogy érdemes ezt leírni és miért tartozik a #MentalInCyber téma köréhez. A világon minden információs rendszer. Saját gondolataink is részei ennek a rendszernek. Elsőnek megpróbálunk minél több információt gyűjteni. De ezt az információt szeretnénk megosztani a közösség tagjaival. Mivel a közös túlélésünk múlik rajta.

Minél többet tudunk, annál nehezebb kommunikálni. Most jöhetnék szolftver architecturális koncepciókkal. De azért próbálok egyszerűbb lenni.

Ha van egy lassú meghajtónk, ami közel tele van, lassan tudunk róla olvasni. Nincs lassabb meghajtó, mint az emberi agy. “Meséld el nekem mi volt 5 éve azon a bizonyos keddi napon?” Ugye, hogy lassú?

Ha az információt valamilyen formában át kell alakítani az erőforrás igényes. Mindig lassabb lesz, mint a nyers információ kinyerés. Tanultál idegen nyelvet? Próbáltál már valós időben fordítani? Nem megy. Kivéve, ha el tudod érni, hogy az adott idegen nyelven gondolkodsz már eleve.

Hány szűrőt, vagy átalakítót használunk nap mint nap? Mindegyiknek van egy energia követelménye. De persze végesek a rendelkezésre álló erőforrásaink. Ez kimerültséghez vezet, vagy pedig ahhoz, hogy nem tudunk megfelelő eredményt produkálni.

Ha nincs eredmény, nincs visszajelzés. Így nem tudunk javítani a folyamaton, mivel nincs min javítani.

De mi van akkor, ha van eredmény, de nem vagy nem jó visszajelzést kapunk? Na ez egy érdekes problémát vett fel. Új információt tárolunk, új szűrőket vezetünk be. És kezdjük előről a kört.

De mi lenne, ha máskép állnánk a dologhoz? Mi lenne, ha inkább csökkentenénk a probléma komplexitását? Kezdődhet a kísérlet! :)