Írjunk hülyeséget

Nem olyan régen volt lehetőségem beszélgetni egy nagyon tehetséges SOC analysttal. Mellette belevágot saját kis vállalkozásába ahol OSINT szolgáltatást nyújt. Ha ezek a kifejezések megijesztenek ne félj. Nem erről szól az irásom.

Mikor úgy döntöttem, hogy növelem a szakmai kapcsolataimat, ő volt az első aki jelentkezett. Azóta is rendszeresen beszélgetünk, és segítjük egymást. Beszélgetésünk során kiderült, hogy ADHD-s. Mióta jobban elmerültem a mentális egészség témájában, egyre több ilyen beszélgetésnek vagyok részese. Szinte mindegyikben kiderül, hogy az adott személynek valamilyen mentális problémája van. De ez most nem is a lényeg.

Mivel nekem elég sok tapasztalatom van biztonság technikai szoftver készítésben, vagyis a fejlesztésben, ezért tanácsot kért tőlem, hogy hogyan tudná javítani a phyton tudását. Mivel egyik probléma a fejlesztéssel, hogy persze nézhetünk tutorialokat, de azok nem mindig adják vissza a valós problémákat. Mellette a figyelemzavar miatt nehéz elkezdeni egy saját projektet, ahol tübbet tanulhatna.

Persze egyből az volt a kérdés, hogy milyen nyelven lenne érdemes elkezdeni. A válaszom az volt, hogy:

  • Az a nyelv amit használni szeretnél, de úgyis azt fogjátok használni, amit a csapatod használ.
  • Rendben, de ez phyton. De nem jutok vele egyről a kettőre.
  • Miért nem?
  • Ülök a a gép előtt, és nem tudom mit csináljak.

Most persze gondolatunk body double-re, vagyis valaki aki mellettünk van és figyeli, hogy mit csinálunk, vagy csak csendben ott van mellettünk. Vagy egy mentorra, aki segít eligazodni a káoszban. De itt ez nem segít. Két ember, csendben üll egymás mellett és nem történik semmi. Így a tanácsom ez volt:

  • Ha nekem nem megy a kódolás, ami elég gyakran előfordul. Mert már végig gondoltam az összes eshetőséget és rájöttem, hogy mekkora fába is vágtam a fejszémet. Akkor kb annyit csinálok, hogy elindítom a fejlesztői környezetet és elkezdek írni valami baromságot. Aztán majd lesz belőle valami.

Amit szoftverfejlesztésben megtanultam, az az, hogy sosem lesz számomra elérhető minden információ. A követelmények folyton változnak. Becsüljük meg mennyi időbe kerül egy projekt. Mik lesznek a buktatói. Mennyibe kerül a kivitelezése. És még sorolhatnám.

Akkor miért is kezdenénk el? Ez szerintem egy félreértés ADHD-val kapcsolatban. Cikáznak a gondolatok és nem tudunk dönteni. De hogy nem. Csak hát ha már van elegendő tudásunk, akkor látjuk a még fel sem merült problémákat. Vagy ha nincs elegendő tudásunk, tudjuk, hogy mi az amit nem tudunk. És tudjuk, hogy nem kétóra lesz ennek utánajárni.

De mi az amit most tehetek? Elkezdek írni valami baromságot. Mert ha nem kezdem el, akkor sosem fogom megtudni, hogy mi az amit nem tudok.

Ezért kezdtem el írni ezt a könyvet ebben a formában. Mert ha nem kezdem el, akkor sosem fogom megtudni, hogy mi az amit még nem mondam el. És azt sem fogom megtudni, hogy ki azok akinek segíteni tudok.

A folyamaton lehet javítani. Át lehet fogalmazni a leírtakat. Semmi sincs kőbe vésve.